Bemutatkozik a Formula–1 új amerikai otthona
http://negy7.blogspot.com/2012/11/bemutatkozik-formula1-uj-amerikai.html
Öt év elteltével tér vissza a száguldó cirkusz az Egyesült Államokba, és először fordult elő a motorsport történetében, hogy Amerikában kifejezetten a Formula–1 számára építettek pályát. Így a 2012-es Amerikai Nagydíj már önmagában is kuriózumnak számít, de különleges a pálya is, hiszen több rajta a gyors kanyar, mint Spa-Francorchamps-ban, ugyanakkor egészen lassúból is több van, mint a Hungaroringen, ráadásul még senki sem versenyzett rajta.
2010-ben lehetett hallani először az F1 visszatéréséről Texasba, és a munkálatok 2011 januárjában kezdődtek. A vonalvezetés Tavo Hellmund és Kevin Schwartz ötlete alapján készült el, a terveket pedig természetesen Hermann Tilke dolgozta ki. Az utolsó aszfaltréteg 2012. augusztus 14-én került fel a pályára, és szeptember 21-én készült el végleg a Circuit of the Americas, amelynek a megnyitóját október 21-én rendezték, amelyen Mario Andretti tette meg az első köröket egy Lotus 79-essel, azzal az autóval, amellyel utolsó amerikaiként F1-es vb-címet tudott nyerni.
A ring az európai hagyományoknak megfelelően a domborzati viszonyokhoz alkalmazkodva épült, és számos korábbi és jelenlegi Formula–1-es pálya kanyarjaiból merítettek ötletet a tervezésekor – Tilke megidézi Silverstone, Hockenheim, Isztambul, Interlagos, de még az Österreichring szellemét is. Az aszfalt a kanyarokban kiszélesedik, ahogyan az indiai Buddh versenypályán is, több ideális ívet és előzési lehetőséget is kínálva, és a bukóterek is tágasak, így a safety car beküldésére nem túl nagy az esély. Az óra járásával ellentétes a menetirány, és emiatt a balos kanyarok dominanciája – az utolsó helyszínhez, Interlagoshoz hasonlóan – nagyobb fizikai kihívás elé állítja majd a versenyzőket, különösen a nyakizmaik fogják megszenvedni a futamot.
A rajt után rögtön emelkedővel indul a kör, és a célegyenes végén található balos visszafordító csúcspontja pontosan a dombgerincen található (a pálya legmagasabb pontján), vagyis a féktáv az emelkedőn van, a kijárat pedig már lejtőn, a kanyart pedig vakon veszik majd a versenyzők, ami különösen a rajtnál okozhat bonyodalmakat. A kettest (és a hármast is) valószínűleg teljes gázzal veszik a pilóták, mielőtt megérkeznek a szintén gyors, silverstone-i Maggots-Becketts-Chapel kombináció mintájára épült kanyargós szakaszhoz (3-9), amelynek a pontos teljesítése elengedhetetlen lesz a jó köridőhöz. Ennek a kanyarkomplexumnak a közepén, a hatos és a hetes kanyarok között található az első szektorhatár.
A harmadik sebességi fokozatra saccolt kilences kanyar után egy padlógázas rész következik a gyors, 10-es töréssel, a végén pedig a 11-es visszafordítóval. Ez a rész önmagában kiváló előzési pontnak tűnik, ám mivel a gyors kanyarokból álló etapon (3-9) nehéz lesz az elöl haladó autó mögött maradni, inkább csak felzárkózási pontként fogják használni – így nagyon fontos lesz itt a kigyorsítás – az egy kilométer hosszú, nagyrészt emelkedő hátsó egyenes előtt, amelyben a 650 méter hosszú DRS-zóna lesz. Így persze a 12-es éles balos, amelynek kijárata több ideális ívet biztosítva szélesedik ki, és az azt megelőző féktáv a pálya első számú előzési pontja.
A 12-es teljesítésével érkeznek meg a pilóták a Hockenheimringről lekoppintott stadionba, az aszfaltcsík leglassabb és legtechnikásabb szakaszára – egyszersmind ezzel kezdődik az utolsó szektor. Ezen a részen a kerékvetők megfelelő használata lesz majd a kritikus pont. A 16-18-as kombináció igazából egyetlen, több csúcsponttal rendelkező kanyarulat, amely ugyan lassabb és jobbos, de a hírhedt isztambuli 8-as görbe mintájára épült. Itt, elkerülendő a nem kívánt mértékű gumikopást, nem szabad, hogy alulkormányozott legyen az autó. Két éles balos után fordulnak vissza a pilóták a célegyenesre, a bokszutca bejárata az utolsó kanyar előtt található, amelynél szintén érdemes lehet felzárkózni, hátha nyílik lehetőség előzésre a célegyenes végén.
A csapatok számára a legnagyobb kihívást ezúttal az jelenti, hogy még semmilyen tapasztalati úton szerzett információval nem rendelkeznek a vadonatúj pályáról. Az alapbeállításokat – a többi versennyel ellentétben, ahol a korábbi években gyűjtött információkra hagyatkoznak – számítógépes szimulációk alapján rakják össze, majd ezt kezdik finomhangolni, miután elkezdenek körözni a pilóták pénteken. Mivel még teljesen ismeretlen a pálya a csapatok és a pilóták számára, a pénteki edzésnapon ezúttal extra gumikészletek is rendelkezésre állnak majd, hogy a versenyzők a szokásosnál többet körözhessenek az első két gyakorláson. Mindent természetesen nem lehet szimulálni, így azt sem, hogy mennyire egyenetlen az aszfalt maga, és ami a legfontosabb: mekkora tapadást nyújt és mennyire veszi igénybe a gumikat. A Pirelli természetesen igyekszik biztosra menni, így a kemény és a közepes keveréket szállítja a hétvégére.
Az autó behangolása szempontjából a Circuit of the Americas emlékeztet Koreára és Indiára, ahol szintén megtalálhatóak a gyors kanyarokból álló szakaszok, a hosszú egyenesek és a lassú, technikás etapok. A lényeg itt megtalálni a megfelelő stabilitást az S-kanyarokhoz, kigyorsítást a lassú fordulókhoz, de úgy, hogy a lehető legkevesebbet áldozzák be a hosszú egyenesekben elérhető végsebességből a magasabb leszorító erő érdekében. A legnehezebb talán az optimális felfüggesztést determinálni, a gyors kanyarok ugyanis a keményebb rugózást kívánják, de a kerékvetők és a pálya egyenetlenségeinek ismeretében fogják kiszámolni a lehető legjobb beállítást.
A két legkeményebb gumikeverék miatt valószínűsíthető az egy kiállásos boksztaktika a legtöbb pilótánál, de mivel a bokszutca viszonylag rövid, talán többen is elgondolkodnak majd a két kiállásos megoldáson. A hétvégére az évszaknak megfelelő, 20-22 Celsius-fokos, felhős, száraz időt jósolnak.
A ring az európai hagyományoknak megfelelően a domborzati viszonyokhoz alkalmazkodva épült, és számos korábbi és jelenlegi Formula–1-es pálya kanyarjaiból merítettek ötletet a tervezésekor – Tilke megidézi Silverstone, Hockenheim, Isztambul, Interlagos, de még az Österreichring szellemét is. Az aszfalt a kanyarokban kiszélesedik, ahogyan az indiai Buddh versenypályán is, több ideális ívet és előzési lehetőséget is kínálva, és a bukóterek is tágasak, így a safety car beküldésére nem túl nagy az esély. Az óra járásával ellentétes a menetirány, és emiatt a balos kanyarok dominanciája – az utolsó helyszínhez, Interlagoshoz hasonlóan – nagyobb fizikai kihívás elé állítja majd a versenyzőket, különösen a nyakizmaik fogják megszenvedni a futamot.
A rajt után rögtön emelkedővel indul a kör, és a célegyenes végén található balos visszafordító csúcspontja pontosan a dombgerincen található (a pálya legmagasabb pontján), vagyis a féktáv az emelkedőn van, a kijárat pedig már lejtőn, a kanyart pedig vakon veszik majd a versenyzők, ami különösen a rajtnál okozhat bonyodalmakat. A kettest (és a hármast is) valószínűleg teljes gázzal veszik a pilóták, mielőtt megérkeznek a szintén gyors, silverstone-i Maggots-Becketts-Chapel kombináció mintájára épült kanyargós szakaszhoz (3-9), amelynek a pontos teljesítése elengedhetetlen lesz a jó köridőhöz. Ennek a kanyarkomplexumnak a közepén, a hatos és a hetes kanyarok között található az első szektorhatár.
A harmadik sebességi fokozatra saccolt kilences kanyar után egy padlógázas rész következik a gyors, 10-es töréssel, a végén pedig a 11-es visszafordítóval. Ez a rész önmagában kiváló előzési pontnak tűnik, ám mivel a gyors kanyarokból álló etapon (3-9) nehéz lesz az elöl haladó autó mögött maradni, inkább csak felzárkózási pontként fogják használni – így nagyon fontos lesz itt a kigyorsítás – az egy kilométer hosszú, nagyrészt emelkedő hátsó egyenes előtt, amelyben a 650 méter hosszú DRS-zóna lesz. Így persze a 12-es éles balos, amelynek kijárata több ideális ívet biztosítva szélesedik ki, és az azt megelőző féktáv a pálya első számú előzési pontja.
A 12-es teljesítésével érkeznek meg a pilóták a Hockenheimringről lekoppintott stadionba, az aszfaltcsík leglassabb és legtechnikásabb szakaszára – egyszersmind ezzel kezdődik az utolsó szektor. Ezen a részen a kerékvetők megfelelő használata lesz majd a kritikus pont. A 16-18-as kombináció igazából egyetlen, több csúcsponttal rendelkező kanyarulat, amely ugyan lassabb és jobbos, de a hírhedt isztambuli 8-as görbe mintájára épült. Itt, elkerülendő a nem kívánt mértékű gumikopást, nem szabad, hogy alulkormányozott legyen az autó. Két éles balos után fordulnak vissza a pilóták a célegyenesre, a bokszutca bejárata az utolsó kanyar előtt található, amelynél szintén érdemes lehet felzárkózni, hátha nyílik lehetőség előzésre a célegyenes végén.
A csapatok számára a legnagyobb kihívást ezúttal az jelenti, hogy még semmilyen tapasztalati úton szerzett információval nem rendelkeznek a vadonatúj pályáról. Az alapbeállításokat – a többi versennyel ellentétben, ahol a korábbi években gyűjtött információkra hagyatkoznak – számítógépes szimulációk alapján rakják össze, majd ezt kezdik finomhangolni, miután elkezdenek körözni a pilóták pénteken. Mivel még teljesen ismeretlen a pálya a csapatok és a pilóták számára, a pénteki edzésnapon ezúttal extra gumikészletek is rendelkezésre állnak majd, hogy a versenyzők a szokásosnál többet körözhessenek az első két gyakorláson. Mindent természetesen nem lehet szimulálni, így azt sem, hogy mennyire egyenetlen az aszfalt maga, és ami a legfontosabb: mekkora tapadást nyújt és mennyire veszi igénybe a gumikat. A Pirelli természetesen igyekszik biztosra menni, így a kemény és a közepes keveréket szállítja a hétvégére.
Az autó behangolása szempontjából a Circuit of the Americas emlékeztet Koreára és Indiára, ahol szintén megtalálhatóak a gyors kanyarokból álló szakaszok, a hosszú egyenesek és a lassú, technikás etapok. A lényeg itt megtalálni a megfelelő stabilitást az S-kanyarokhoz, kigyorsítást a lassú fordulókhoz, de úgy, hogy a lehető legkevesebbet áldozzák be a hosszú egyenesekben elérhető végsebességből a magasabb leszorító erő érdekében. A legnehezebb talán az optimális felfüggesztést determinálni, a gyors kanyarok ugyanis a keményebb rugózást kívánják, de a kerékvetők és a pálya egyenetlenségeinek ismeretében fogják kiszámolni a lehető legjobb beállítást.
A két legkeményebb gumikeverék miatt valószínűsíthető az egy kiállásos boksztaktika a legtöbb pilótánál, de mivel a bokszutca viszonylag rövid, talán többen is elgondolkodnak majd a két kiállásos megoldáson. A hétvégére az évszaknak megfelelő, 20-22 Celsius-fokos, felhős, száraz időt jósolnak.
forrás: NSO.hu
