Ha kell, négykézláb is küzdeni fogunk!

http://negy7.blogspot.com/2012/03/ha-kell-negykezlab-is-kuzdeni-fogunk.html
Az FTC-Rail Cargo Hungaria szombaton az orosz Dinamo Volgográdot fogadja a Kupagyőztesek Európa-kupájának elődöntőjében a dabasi első mérkőzésen. A 20 órakor kezdődő mérkőzés kapcsán Szucsánszki Zitával, a címvédő Fradi irányítójával beszélgetett a nemzetisport.hu munkatársa.
– Meggyógyult?
– Már teljes erőbedobással edzek, de a kondim még nem a régi, érzem magamon a kihagyást.
– Pedig az oroszok elleni meccset bírnia kellene szuflával...
– Így vagy úgy, de fogom is. Ha már nem állok a lábamon, akkor négykézláb csúszva-mászva, de küzdeni fogok, mert nyerni akarunk most is.
– Mennyire jó csapat az ellenfél?
– A legjobb az eddigiek közül – sőt, talán az egész KEK-mezőnyben a legveszélyesebb társaság, mert a mostani Viborg azért már nem a két évvel ezelőtti. Visszatérve a volgográdiakra, annyiból tipikus oroszok, hogy kiváló felépítésűek, nagyok, erősek. Viszont gyorsak, mint a szélvész, egy pillanat alatt átrohannak rajtunk, ha nem vigyázunk, vagyis a visszarendeződés kulcsfontosságú lesz. Szoros hatos falat védekeznek, kiválóan sáncolnak, nagyon nehéz lesz átlőni őket, amikor középen tömörülnek.
– Akkor mondjuk Kovacsicz Mónika megszórhatja őket szélről.
– Látja, ilyen egyszerű ez… De viccen kívül, nagyon nehéz dolgunk lesz, a kapusuk is hatalmas darab, ráadásul ahhoz képest, hogy mekkora, könnyen leér az alsó lövésekre is, a magasakat meg lekapkodja.
– Akkor hová lehet neki gólt lőni?
– Majd csak kitalálunk valamit...
– Milyen lesz ismét Dabason játszani?
– Szokatlan. Egész más légtér, az egyik oldalon nincs is lelátó, viszont mindkét kapu mögött van – szóval meg kell szokni megint, ahogyan a műanyag borítást is. Az meg megint csak nem könnyű, igénybe veszi az ember bokáját, térdét.
– De legalább szép emlékek fűzik a csarnokhoz.
– Az igaz, tavaly is jó meccset játszottunk az Alicantéval, és óriási volt a hangulat. Biztos vagyok benne, hogy most is így lesz, és reméljük, ez meg is fogja kicsit az oroszokat.
Még több információt a nemzetisport.hu oldalán találhattok!
– Meggyógyult?
– Már teljes erőbedobással edzek, de a kondim még nem a régi, érzem magamon a kihagyást.
– Pedig az oroszok elleni meccset bírnia kellene szuflával...
– Így vagy úgy, de fogom is. Ha már nem állok a lábamon, akkor négykézláb csúszva-mászva, de küzdeni fogok, mert nyerni akarunk most is.
– Mennyire jó csapat az ellenfél?
– A legjobb az eddigiek közül – sőt, talán az egész KEK-mezőnyben a legveszélyesebb társaság, mert a mostani Viborg azért már nem a két évvel ezelőtti. Visszatérve a volgográdiakra, annyiból tipikus oroszok, hogy kiváló felépítésűek, nagyok, erősek. Viszont gyorsak, mint a szélvész, egy pillanat alatt átrohannak rajtunk, ha nem vigyázunk, vagyis a visszarendeződés kulcsfontosságú lesz. Szoros hatos falat védekeznek, kiválóan sáncolnak, nagyon nehéz lesz átlőni őket, amikor középen tömörülnek.
– Akkor mondjuk Kovacsicz Mónika megszórhatja őket szélről.
– Látja, ilyen egyszerű ez… De viccen kívül, nagyon nehéz dolgunk lesz, a kapusuk is hatalmas darab, ráadásul ahhoz képest, hogy mekkora, könnyen leér az alsó lövésekre is, a magasakat meg lekapkodja.
– Akkor hová lehet neki gólt lőni?
– Majd csak kitalálunk valamit...
– Milyen lesz ismét Dabason játszani?
– Szokatlan. Egész más légtér, az egyik oldalon nincs is lelátó, viszont mindkét kapu mögött van – szóval meg kell szokni megint, ahogyan a műanyag borítást is. Az meg megint csak nem könnyű, igénybe veszi az ember bokáját, térdét.
– De legalább szép emlékek fűzik a csarnokhoz.
– Az igaz, tavaly is jó meccset játszottunk az Alicantéval, és óriási volt a hangulat. Biztos vagyok benne, hogy most is így lesz, és reméljük, ez meg is fogja kicsit az oroszokat.
Még több információt a nemzetisport.hu oldalán találhattok!