Ibrahimovic kapta az idén a Golden Foot-díjat
https://negy7.blogspot.com/2012/10/ibrahimovic-kapta-az-iden-golden-foot.html
Ryan Giggs tavalyi kitüntetése után a Golden Foot-díj visszatért hagyományaihoz: a győztesek között kakukktojásnak minősíthető walesit követően újra egy olyan labdarúgó nyerte meg az immár hagyományos internetes szavazást, aki ha nem is olasz, de egykor játszott olasz klubban. A szerda esti monte-carlói gálán Zlatan Ibrahimovicot, a Paris Saint-Germain svéd támadóját nevezték meg a trófea 2012-es nyerteseként.
Furcsa megnyilvánulásai, szélsőséges, a célpont számára nemritkán megalázó tréfái oly nagy publicitást kapnak, hogy időnként hajlamosak vagyunk megfeledkezni arról: Zlatan Ibrahimovic kiváló labdarúgó, a harmadik évezred egyik legnagyobbja.
Természetesen nem csak a termetét – öt centi híján két méter magas – figyelembe véve. A délszláv emigránsok gyermekeként a napvilágot a dél-svédországi Malmőben meglátó, a 31. születésnapját két hete megünneplő Ibra futballbeli tehetségét a mellékelt névjegy adatai megfelelően illusztrálják. Mit is tehetnénk hozzá?
Manapság a legtöbbet citált érdekesség vele kapcsolatban, hogy ő az egyetlen labdarúgó a földkerekségen, aki hat különböző csapat színeiben szerzett gólt a Bajnokok Ligájában. Nem semmi.
Elsőként az Ajax mezében talált a kapuba BL-meccsen, majd a Juventusban, az Internazionaléban, a Barcelonában és a Milanban, az elmúlt hetekben pedig új csapatában, a Paris Saint-Germainben is megtette.
Egyetlen súlyos adóssága önmagával szemben, hogy a trófeát egyik klubbal sem tudta elhódítani – és ahogyan nem oly régen tőle szokatlan visszafogottsággal fogalmazott, nem sok esélyt lát arra, hogy a PSG soraiban pótoljon. Legalábbis ebben az idényben nem.
Előbb ugyanis bajnoki címet akar szerezni, ebből nem enged – az iménti felsorolásban szereplő öt klubjával rendre meglett az arany. S ha már a lista, ízlelgessük egy kicsit, hiszen Ibra – miután útra kelt az egykor BEK-döntőt játszó FF Malmőből – kizárólag az európai labdarúgás legnagyobb klubjainak öltözőit használta.
Patinás klubok versengtek a szolgálataiért, és még az idén nyáron is, túl a harmincon, az év igazolásaként mutatták be Európa egyik leggazdagabb futballklubjánál, a Paris Saint-Germainnél. Az Eiffel-torony amolyan díszletelemként szerénykedett a háttérben, mintha kizárólag az ő kedvéért pöttyentették volna Párizs szívébe. Ibra azóta megállás nélkül termeli a gólokat.
De méltathatjuk őt a svéd válogatott emblematikus figurájaként elővezetett tetteiért is. Tizenegy esztendeje játszotta az első mérkőzését a nemzeti válogatottban. A harmadik gólját nekünk lőtte (2002), meg a tizenhetediket (2005) és a huszonkettediket is (2009). Pillanatnyilag 35-nél tart.
A legutóbbi góljáról egészen frissek az emlékeink, hiszen kedd este fejelte a németeknek. Ez volt az, amelyikkel a sárga-kékek 0–4-ről megkezdték a felzárkózást. Ibrahimovic, ez a hétpróbás „futballgazember" azonnal összeszedte a hálóból kicsorgó labdát, és robogott vele a kezdőkör felé, hogy gyorsan kikényszerítse az újrakezdést.
Nem csak az ösztöne hajtotta. Így kellett cselekednie, hiába a mínusz három. Példát kellett mutatnia. Nem mondtuk még ugyanis, hogy ő a csapatkapitány. A svéd válogatott főnöke, a szövetségi kapitány jobbkeze. Egy nagy futballhagyományokkal büszkélkedő nemzet korszakos labdarúgója, ha úgy tetszik, egy generáció idolja. Szakmája mestere.
Szóval, nincs okunk megkérdőjelezni a szavazók idei döntését sem.
Természetesen nem csak a termetét – öt centi híján két méter magas – figyelembe véve. A délszláv emigránsok gyermekeként a napvilágot a dél-svédországi Malmőben meglátó, a 31. születésnapját két hete megünneplő Ibra futballbeli tehetségét a mellékelt névjegy adatai megfelelően illusztrálják. Mit is tehetnénk hozzá?
Manapság a legtöbbet citált érdekesség vele kapcsolatban, hogy ő az egyetlen labdarúgó a földkerekségen, aki hat különböző csapat színeiben szerzett gólt a Bajnokok Ligájában. Nem semmi.
Elsőként az Ajax mezében talált a kapuba BL-meccsen, majd a Juventusban, az Internazionaléban, a Barcelonában és a Milanban, az elmúlt hetekben pedig új csapatában, a Paris Saint-Germainben is megtette.
Egyetlen súlyos adóssága önmagával szemben, hogy a trófeát egyik klubbal sem tudta elhódítani – és ahogyan nem oly régen tőle szokatlan visszafogottsággal fogalmazott, nem sok esélyt lát arra, hogy a PSG soraiban pótoljon. Legalábbis ebben az idényben nem.
Előbb ugyanis bajnoki címet akar szerezni, ebből nem enged – az iménti felsorolásban szereplő öt klubjával rendre meglett az arany. S ha már a lista, ízlelgessük egy kicsit, hiszen Ibra – miután útra kelt az egykor BEK-döntőt játszó FF Malmőből – kizárólag az európai labdarúgás legnagyobb klubjainak öltözőit használta.
Patinás klubok versengtek a szolgálataiért, és még az idén nyáron is, túl a harmincon, az év igazolásaként mutatták be Európa egyik leggazdagabb futballklubjánál, a Paris Saint-Germainnél. Az Eiffel-torony amolyan díszletelemként szerénykedett a háttérben, mintha kizárólag az ő kedvéért pöttyentették volna Párizs szívébe. Ibra azóta megállás nélkül termeli a gólokat.
De méltathatjuk őt a svéd válogatott emblematikus figurájaként elővezetett tetteiért is. Tizenegy esztendeje játszotta az első mérkőzését a nemzeti válogatottban. A harmadik gólját nekünk lőtte (2002), meg a tizenhetediket (2005) és a huszonkettediket is (2009). Pillanatnyilag 35-nél tart.
A legutóbbi góljáról egészen frissek az emlékeink, hiszen kedd este fejelte a németeknek. Ez volt az, amelyikkel a sárga-kékek 0–4-ről megkezdték a felzárkózást. Ibrahimovic, ez a hétpróbás „futballgazember" azonnal összeszedte a hálóból kicsorgó labdát, és robogott vele a kezdőkör felé, hogy gyorsan kikényszerítse az újrakezdést.
Nem csak az ösztöne hajtotta. Így kellett cselekednie, hiába a mínusz három. Példát kellett mutatnia. Nem mondtuk még ugyanis, hogy ő a csapatkapitány. A svéd válogatott főnöke, a szövetségi kapitány jobbkeze. Egy nagy futballhagyományokkal büszkélkedő nemzet korszakos labdarúgója, ha úgy tetszik, egy generáció idolja. Szakmája mestere.
Szóval, nincs okunk megkérdőjelezni a szavazók idei döntését sem.
forrás: NSO.hu
