Baumgartner újra a Földön, három rekordot megdöntött
https://negy7.blogspot.com/2012/10/baumgartner-ujra-foldon-harom-rekordot.html
A legmagasabbról való szabadeséses kiugrás, a legnagyobb sebesség zuhanás közben (1137 km/óra) és a legmagasabbra való felszállás hőléggömbbel rekordját átadta a múltnak Felix Baumgartner, ám 4:19 perccel az osztrák sportember a negyedik rekordot, a legtovábbi szabadesést nem tudta megdönteni.
Az extrém sportoló a tervezett 36.5 kilométeres magassággal ellentétben végül 39 km-nél is magasabbról kezdte meg az ugrását.
Előzmények:
Az osztrák extrém sportoló a tervek szerint a hét elején hajtotta volna végre a sztratoszféra pereméről történő ugrását, ám sem hétfőn, sem kedden nem kedveztek neki az időjárási viszonyok. Október 14-én, azaz ma, közép-európai idő szerint délután fél hatkor viszont újra megpróbálta. Az „attrakció” továbbra is a következő: Baumgartnert egy hatalmas méretű héliummal töltött ballonnal felviszik a „világűr határáig”, 36,5 kilométer magasba, majd a sportoló egy speciális, külön erre az alkalomra készített kapszulából kiugrik, hogy átadja a múltnak az ejtőernyős ugrás magassági rekordját, egyúttal a szabadesés közben várhatóan átlépi majd a hangsebességet is.
Baumgartner – vagy, ahogy az angolszász sajtó hívja, Fearless (Félelemnélküli) Felix – az ugrás földi bázisán, az Új-Mexikóban lévő Roswellben töltötte az elmúlt napokat, itt készültek róla az alábbi fotók. A nagy attrakciónak – ami nem csak amolyan cirkuszi mutatvány, hanem tudományos kísérlet is – persze számos akadály állhat az útjában. Például csak akkor ugorhat Baumgartner, ha a szél sebessége nem haladja meg a 3,2 km/h-t.
Baumgartner ugyan egy speciális, 200 ezer dollár értékű szkafanderben ugrik, és nagyjából 20 kilométer magasból már egy próbaugrást is elvégeztek, ennek ellenére jóformán senki nem tudja, milyen hatással lesz a bázisugróra, ha szabadesésben átlépi a nagyjából 1100 kilométer/órás hangsebességet. Az ugrás főmérnöke szerint a legrosszabb forgatókönyv olyan lenne, mint egy horrorfilm: az ugrónak felforrhat a vére (így járt 1962-ben az orosz Pjotr Dolgov), agyvérzést kaphat, de akár a szemgolyói is elhagyhatják a helyüket.
Valószínű, hogy Baumgartner, aki több száz ejtőernyő- és bázisugrással (ma már 2500 fölött jár az ugrások száma) a háta mögött elsőként repülte át egy szénszálas szárnyszerkezettel a La Manche-csatornát, tökéletesen tisztában van a veszélyekkel. Éppen ezért azt mondja: soha nem vágott volna bele, ha úgy érezné, hogy nincs esélye élve megúszni a dolgot. Azért ő is érzi, hogy tovább nem feszítheti a húrt:
„Ha épségben földet (sőt, ez esetben Földet) érek, akkor visszavonulok, nincs több őrült kihívás.
Csendes, nyugodt életet fogok élni a barátnőmmel.” Ami az ő esetében mentőhelikopter-vezetést jelent.
A földi irányítás részéről Joe Kittinger ezredes tartja majd vele a kapcsolatot: ő 1960-ban mintegy 30 kilométer magasból ugrott, az ő rekordját adhatja át a múltnak Baumgartner. Az ugrót minden idők legnagyobb, 55 emelet magas héliumos ballonja viszi fel a világűr peremére, ő pedig egy speciális kapszulában várja majd, hogy jelt kapjon az akció megkezdésére.
Előzmények:
Az osztrák extrém sportoló a tervek szerint a hét elején hajtotta volna végre a sztratoszféra pereméről történő ugrását, ám sem hétfőn, sem kedden nem kedveztek neki az időjárási viszonyok. Október 14-én, azaz ma, közép-európai idő szerint délután fél hatkor viszont újra megpróbálta. Az „attrakció” továbbra is a következő: Baumgartnert egy hatalmas méretű héliummal töltött ballonnal felviszik a „világűr határáig”, 36,5 kilométer magasba, majd a sportoló egy speciális, külön erre az alkalomra készített kapszulából kiugrik, hogy átadja a múltnak az ejtőernyős ugrás magassági rekordját, egyúttal a szabadesés közben várhatóan átlépi majd a hangsebességet is.
Baumgartner – vagy, ahogy az angolszász sajtó hívja, Fearless (Félelemnélküli) Felix – az ugrás földi bázisán, az Új-Mexikóban lévő Roswellben töltötte az elmúlt napokat, itt készültek róla az alábbi fotók. A nagy attrakciónak – ami nem csak amolyan cirkuszi mutatvány, hanem tudományos kísérlet is – persze számos akadály állhat az útjában. Például csak akkor ugorhat Baumgartner, ha a szél sebessége nem haladja meg a 3,2 km/h-t.
Baumgartner ugyan egy speciális, 200 ezer dollár értékű szkafanderben ugrik, és nagyjából 20 kilométer magasból már egy próbaugrást is elvégeztek, ennek ellenére jóformán senki nem tudja, milyen hatással lesz a bázisugróra, ha szabadesésben átlépi a nagyjából 1100 kilométer/órás hangsebességet. Az ugrás főmérnöke szerint a legrosszabb forgatókönyv olyan lenne, mint egy horrorfilm: az ugrónak felforrhat a vére (így járt 1962-ben az orosz Pjotr Dolgov), agyvérzést kaphat, de akár a szemgolyói is elhagyhatják a helyüket.
Valószínű, hogy Baumgartner, aki több száz ejtőernyő- és bázisugrással (ma már 2500 fölött jár az ugrások száma) a háta mögött elsőként repülte át egy szénszálas szárnyszerkezettel a La Manche-csatornát, tökéletesen tisztában van a veszélyekkel. Éppen ezért azt mondja: soha nem vágott volna bele, ha úgy érezné, hogy nincs esélye élve megúszni a dolgot. Azért ő is érzi, hogy tovább nem feszítheti a húrt:
„Ha épségben földet (sőt, ez esetben Földet) érek, akkor visszavonulok, nincs több őrült kihívás.
Csendes, nyugodt életet fogok élni a barátnőmmel.” Ami az ő esetében mentőhelikopter-vezetést jelent.
A földi irányítás részéről Joe Kittinger ezredes tartja majd vele a kapcsolatot: ő 1960-ban mintegy 30 kilométer magasból ugrott, az ő rekordját adhatja át a múltnak Baumgartner. Az ugrót minden idők legnagyobb, 55 emelet magas héliumos ballonja viszi fel a világűr peremére, ő pedig egy speciális kapszulában várja majd, hogy jelt kapjon az akció megkezdésére.
forrás: NSO.hu
