Mario Andretti ma 72 éves
https://negy7.blogspot.com/2012/02/mario-andretti-ma-72-eves.html
Az olasz-jugoszláv ősökkel büszkélkedő, majdnem Andretich néven született zseninek megadatott, hogy a tengerentúlon és Európában is a legjobbak közzé kerüljön. A Lotus utolsó világbajnoka ma 72 éves.
Mario Gabriele Andretti 1940. február 28-án született az akkor Olaszországhoz tartozó Montonában, az isztriai félszigeten. A második világháborút követően a terület Jugoszláviához került, Andretti családja pedig a kommunizmus elől Olaszországba, Luccába menekült. A szegényes körülmények között nevelkedő Andrettire itt a híres Mille Miglia autóverseny, majd egy 1954-es monzai látogatás és Alberto Ascari egy életre szóló hatást gyakorolt. Andretti családja 1955-ben Amerikába emigrált, majd 1958-ban Mario és testvére, Aldo egy saját maguk által felkészített Hudson Hornettel elindultak néhány stock car versenyen, a következő évben azonban Aldo súlyosan megsérült egy balesetben és soha többé nem versenyzett. Mario azonban folytatta a pályafutását. A félelmet nem ismerő olasz pedig szép lassan a közönség kedvencévé vált és a sikerek sem maradtak el. Andretti 1964-ben annyira megörült amerikai letelepedési engedélyének, hogy azonnal beverekedte magát az Indycar mezőnyébe, s egy év múlva bajnoki címmel lepte meg az autósport amerikai szerelmeseit, amely sikert 1966-ban és 1969-ben sikerült megismételnie, és ebben az évben győzött a legendás Indianapolisi 500-as versenyen is. Harmadik címe előtt, 1968 végén az 1967-ben a Daytona 500-at is megnyert „amerikainak” sikerült megvalósítania régi álmát, és a Lotus csapat színeiben elindult élete első Forma-1-es futamán.
Andretti tehát 28 évesen eljutott a Formula-1-be is. Az élete első Formula-1-es futamán pole pozíciót szerző Andrettinek (Amerikai Nagydíj Watkins Glen) azonban két évet kellett várnia arra, hogy megszerezze első világbajnoki pontjait, igaz, hogy ekkor egyből a dobogóra állhatott, miután a 3. helyen ért célba a Spanyol nagydíjon (1970). Nehezen találta meg a helyét az F1-ben, a már nem is olyan fiatal amerikai pilóta szerepelt a Lotus, a March, a Ferrari és Parnelli csapatában, és annak ellenére, hogy 1971-ben a Ferrari csapat autójával megszerezte az első futamgyőzelmét is, 1971-ben a Dél-Afrikai Nagydíjon, az első „teljes” szezonját csak 1974-ben, a Parnelli csapatánál teljesíthette a Formula-1-ben. 1969 és 1974 között ugyanis Indycar versenyeken és a Formula-1-es futamokon is indult, 1975-ben azonban végleg a Forma-1-es cirkusszal jegyezte el magát. Amikor a Parnelli lehúzta a redőnyt, Mario visszatért a Lotushoz, amely akkoriban elég rossz bőrben volt, azonban csapatfőnöke, Colin Chapman újra lelket lehelt az alakulatba. 1976-ban Mario megnyerte a Japán Nagydíjat, 1977-ben pedig már 4 győzelemmel a bajnokság 3. helyére kapaszkodhatott föl. Az igazi állomszezon azonban csak ezután következett. 1978-ban hat futamgyőzelemmel Andrettinek a zseniális, szoknyás Lotus 79-cel sikerült begyűjtenie a világbajnoki címet. Ezt követően még két évet töltött a Lotusszal az F1-ben, újabb győzelmet azonban már nem tudott szerezni, az ellenfelek ugyanis jó tanítványnak bizonyultak, így a wing car-ok mezőnyében már nem a Lotust díszítették a legjobb szoknyák. Az egyre nagyobb válságba kerülő csapattal Andretti erejéből 1980-ban már csak egy 6. helyre futotta, ezért végül 1981-re átszerződött az Alfa Romeo istállóhoz. Itt sem volt azonban sokkal sikeresebb, ezért 1982-ben visszatért az amerikai versenypályákra, ahol két év múlva negyedszer is diadalmaskodott az Indycar bajnokságon. Világbajnoki címe, az 1967-es Daytona 500-on aratott győzelme és a három Indy 500-as rajtelsősége és egy győzelme, valamint a négy bajnoki címe miatt Mario Andretti a valaha volt legsikeresebb autóversenyzők egyike. Visszavonulása után (1994) még megpróbálkozott a Le Mans-i 24 órás verseny megnyerésével is, ám az 1995-ös második helyen, ami egyben kategória-siker is volt, nem ütötte meg az Andretti-mércét. A fáradhatatlan amerikai utoljára 2000-ben, 60 évesen ült versenyautóban, amikor David Brabham és Jan Magnussen társaként a 15. helyen végzett a Le Mans-i 24 órás versenyen. Andrettinek így „öreg” korára meg kell elégednie számtalan trófeájával, és azzal a több millió dollárral, amit fiával, a CART sorozatban szintén bajnoki címet nyerő Michaellel az Amerikába vitt 155 dollárjukból csináltak az Andretti Green Racingnél. Mario Andretti mindkét fia Michael és Jeff is megpróbálkozott az autóversenyzéssel, akárcsak unokaöccse John Andretti illetve, unokája a jelenleg az IndyCar sorozatban versenyző Marco.
Mario Andretti 129 futamon indult a Formula-1-ben, 1 világbajnoki címet (1978), 12 futamgyőzelmet, 18 pole pozíciót, 10 leggyorsabb kört, 19 dobogót és 180 világbajnoki pontot szerzett.
Mario Gabriele Andretti 1940. február 28-án született az akkor Olaszországhoz tartozó Montonában, az isztriai félszigeten. A második világháborút követően a terület Jugoszláviához került, Andretti családja pedig a kommunizmus elől Olaszországba, Luccába menekült. A szegényes körülmények között nevelkedő Andrettire itt a híres Mille Miglia autóverseny, majd egy 1954-es monzai látogatás és Alberto Ascari egy életre szóló hatást gyakorolt. Andretti családja 1955-ben Amerikába emigrált, majd 1958-ban Mario és testvére, Aldo egy saját maguk által felkészített Hudson Hornettel elindultak néhány stock car versenyen, a következő évben azonban Aldo súlyosan megsérült egy balesetben és soha többé nem versenyzett. Mario azonban folytatta a pályafutását. A félelmet nem ismerő olasz pedig szép lassan a közönség kedvencévé vált és a sikerek sem maradtak el. Andretti 1964-ben annyira megörült amerikai letelepedési engedélyének, hogy azonnal beverekedte magát az Indycar mezőnyébe, s egy év múlva bajnoki címmel lepte meg az autósport amerikai szerelmeseit, amely sikert 1966-ban és 1969-ben sikerült megismételnie, és ebben az évben győzött a legendás Indianapolisi 500-as versenyen is. Harmadik címe előtt, 1968 végén az 1967-ben a Daytona 500-at is megnyert „amerikainak” sikerült megvalósítania régi álmát, és a Lotus csapat színeiben elindult élete első Forma-1-es futamán.
Andretti tehát 28 évesen eljutott a Formula-1-be is. Az élete első Formula-1-es futamán pole pozíciót szerző Andrettinek (Amerikai Nagydíj Watkins Glen) azonban két évet kellett várnia arra, hogy megszerezze első világbajnoki pontjait, igaz, hogy ekkor egyből a dobogóra állhatott, miután a 3. helyen ért célba a Spanyol nagydíjon (1970). Nehezen találta meg a helyét az F1-ben, a már nem is olyan fiatal amerikai pilóta szerepelt a Lotus, a March, a Ferrari és Parnelli csapatában, és annak ellenére, hogy 1971-ben a Ferrari csapat autójával megszerezte az első futamgyőzelmét is, 1971-ben a Dél-Afrikai Nagydíjon, az első „teljes” szezonját csak 1974-ben, a Parnelli csapatánál teljesíthette a Formula-1-ben. 1969 és 1974 között ugyanis Indycar versenyeken és a Formula-1-es futamokon is indult, 1975-ben azonban végleg a Forma-1-es cirkusszal jegyezte el magát. Amikor a Parnelli lehúzta a redőnyt, Mario visszatért a Lotushoz, amely akkoriban elég rossz bőrben volt, azonban csapatfőnöke, Colin Chapman újra lelket lehelt az alakulatba. 1976-ban Mario megnyerte a Japán Nagydíjat, 1977-ben pedig már 4 győzelemmel a bajnokság 3. helyére kapaszkodhatott föl. Az igazi állomszezon azonban csak ezután következett. 1978-ban hat futamgyőzelemmel Andrettinek a zseniális, szoknyás Lotus 79-cel sikerült begyűjtenie a világbajnoki címet. Ezt követően még két évet töltött a Lotusszal az F1-ben, újabb győzelmet azonban már nem tudott szerezni, az ellenfelek ugyanis jó tanítványnak bizonyultak, így a wing car-ok mezőnyében már nem a Lotust díszítették a legjobb szoknyák. Az egyre nagyobb válságba kerülő csapattal Andretti erejéből 1980-ban már csak egy 6. helyre futotta, ezért végül 1981-re átszerződött az Alfa Romeo istállóhoz. Itt sem volt azonban sokkal sikeresebb, ezért 1982-ben visszatért az amerikai versenypályákra, ahol két év múlva negyedszer is diadalmaskodott az Indycar bajnokságon. Világbajnoki címe, az 1967-es Daytona 500-on aratott győzelme és a három Indy 500-as rajtelsősége és egy győzelme, valamint a négy bajnoki címe miatt Mario Andretti a valaha volt legsikeresebb autóversenyzők egyike. Visszavonulása után (1994) még megpróbálkozott a Le Mans-i 24 órás verseny megnyerésével is, ám az 1995-ös második helyen, ami egyben kategória-siker is volt, nem ütötte meg az Andretti-mércét. A fáradhatatlan amerikai utoljára 2000-ben, 60 évesen ült versenyautóban, amikor David Brabham és Jan Magnussen társaként a 15. helyen végzett a Le Mans-i 24 órás versenyen. Andrettinek így „öreg” korára meg kell elégednie számtalan trófeájával, és azzal a több millió dollárral, amit fiával, a CART sorozatban szintén bajnoki címet nyerő Michaellel az Amerikába vitt 155 dollárjukból csináltak az Andretti Green Racingnél. Mario Andretti mindkét fia Michael és Jeff is megpróbálkozott az autóversenyzéssel, akárcsak unokaöccse John Andretti illetve, unokája a jelenleg az IndyCar sorozatban versenyző Marco.
Mario Andretti 129 futamon indult a Formula-1-ben, 1 világbajnoki címet (1978), 12 futamgyőzelmet, 18 pole pozíciót, 10 leggyorsabb kört, 19 dobogót és 180 világbajnoki pontot szerzett.
forrás: formula.hu / írta: Szabó Imre
